Vörösboros bárányragu

Már régóta nézegettem ezt a ragut Jamie Oliver oldalán - igen, megint Jamie, mondtam, hogy imádom -, de valahogy a báránytól ódzkodtam egy kicsit. Egyszer ettem, már meg nem mondom, hol és nagyon nem ízlett. Viszont annyira jól nézett ki és az elkészítése sem nagy kaland, hogy úgy döntöttem, megfőzöm. Gondoltam, ha most sem kötök barátságot a báránnyal, akkor maximum csak húsimádó szerelmem tömi tele a pocakját.

Nos, Bár az elkészítés egyszerű - csak hosszadalmas - az előkészületek alatt nem egyszer ötlött fel bennem, hogy ez nem volt jó ötlet. A raguhoz szükséges zöldségek feldarabolása nagyjából három percet vesz igénybe, nem így a húsé. Mire megszabadultam az amúgy gyönyörű húst borító hártyáktól és az inak eltávolítható részétől komolyan leizzadtam, szóval csak jelzem, ha valaki arra vetemedik, hogy nekilát ennek, készüljön fel egy szakács vs. bárányhús meccsre. 

Hál'isten a hús kockázása volt a legnagyobb feladat, utána az étel gyakorlatilag magától elkészül. Igaz, ehhez majdnem három órára van szüksége, de bátran állítom, megéri a várakozást. Készítettem már párszor marha- és mindenféle pörkölteket, de ilyen omlós, zamatos, szinte már vaj állagú húst nem sikerült még előállítanom. És ami meglepett, hogy a több mint kétórás főzés alatt, míg a hús elnyerte ezt az isteni állapotot a répa és a zeller nem avanzsáltak bébipapivá sőt, a répa finoman ropogós maradt.

Hozzávalók:

2 zellerszár

2 közepes fej hagyma

2-3 db sárgarépa

3 ág friss rozmaring

70dkg kockázott, tisztított bárányhús

400g konzerves darabolt paradicsom levével együtt

Fél liter vörösbor (az alkoholt a paleolit táplálkozás kizárja, viszont a főzés során elpárolog a bor alkoholtartalma)

1 ek. hajdinaliszt (lehet sima liszt is, de az a paleo étrendbe nem fér bele, a hajdinaliszt is csak kompromisszum)

2 ek. olíva olaj

Só, bors

Első lépésként keressünk egy olyan edényt, amelyet tűzhelyen és sütőben egyaránt lehet használni. Ha megvan, daraboljuk fel a zellert, a sárgarépát, a hagymát, a rozmaringszárról lecsipkedett leveleket és a húst. Melegítsük fel az edényünket majd tegyük bele a zöldségeket, a rozmaringot és két evőkanál olíva olajat. Pirítsuk az egészet nagyjából tíz percig. Isteni illat lesz, ahogy a rozmaringból távozó olajok beterítik a zöldségeket és vegyülnek az olívával. Következő lépésként tegyük az edénybe a húst és szórjuk meg a kanál liszttel. Míg átpirítjuk a húst, kapcsoljuk be a sütőnket 180 fokra, hogy bemelegedjen. Adjuk a húshoz a vörösbort, a paradicsomkonzervet, egy kiskanál sót és egy csipet borsot. Forraljuk össze, majd húzzuk le a tűzről. Ha az edényünknek van teteje, akkor azzal, ha nincs, akkor dupla rétegű alufóliával takarjuk le légmentesen és tegyük a sütőbe 1.5 órára. Az idő leteltével vegyük ki a ragut, távolítsuk el a fóliát, vagy a tetőt és helyezzük vissza még fél órára. 

Amikor ez is megvan, vegyük ki a ragut a sütőből. Ha túl hígnak találjuk a szaftot, akkor a tűzhelyen fedő nélkül, erős lángon, folyamatos kevergetés mellett párologtassuk el a felesleges vizet, míg el nem érjük a kívánt sűrűséget. Tálalás előtt kóstoljuk meg és ha szükségét érezzük, ízlés szerint sózzuk újra. Köretnek krumpligombócot, friss kenyeret, vagy angolosan párolt zöldségeket tudok elképzelni - jómagam a paleo jegyében köret nélkül fogyasztottam és úgy is nagyon finom és laktató volt. 

Szüret

Van egy új barátom, a neve Canon EOS 1100D. Nemrég találkoztunk, még csak most ismerkedünk egymással, de úgy tűnik, jó viszony alakulhat ki közöttünk. El is döntöttük, hogy ezentúl ahova csak tehetjük együtt megyünk. Tegnap volt az első túránk...

A hely, ahol lakom Krems an der Donau és környéke, vagyis az egész wachaui kultúrtáj lenyűgözően csodálatos. A Wikipédia a következőket mondja róla: "A Wachau vagy wachaui kultúrtáj Ausztria 2000 óta világörökségi védelmet élvező 30 kilométer hosszú völgyszorosa a Duna mentén, Melk és Krems an der Donau városok között, Alsó-Ausztriában. A festői fekvésű, nagy múltú szőlőtermesztő táj védelem alatt álló területe 183,87 km², amely magában foglalja a folyamvölgytől délkeletre húzódó Dunkelsteinerwald lankáit, és az északnyugatra elterülő Waldvierteil közeli peremterületét is. A táj természeti környezete, települései, azok világi és egyházi építészete (várak, kolostorok, templomok, lakóházak együttese) egyfelől a vidék középkori arculatát őrzi, másfelől az ausztriai barokk építészet legszebb emlékeit vonultatja fel. A Wachau völgye szolgál az 1200 körül született felnémet hőseposz, a Nibelung-ének helyszínéül is."

Mivel az idő igen kegyes hozzánk, és mi ezt igyekszünk ki is használni, szinten minden hétvégén elmegyünk kirándulni. Így tettünk tegnap is. Aggsteinbe látogattunk, ahol megnéztük a keskeny sziklákra épített várat, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a völgyre. Azonban, mivel ez nem egy utazási blog, nem kívánom ecsetelni a teljes túrát, rögtön a végére ugranék. Nos, már odautunk alatt kiszemeltünk egy borászatot Rührsdorfban, ahol nagyon sokan voltak, így gondoltuk, megnézzük tényleg annyira jó-e, mint ahogy arra a tömegből következtetni lehetett.

Nem csalódtunk. A kerthelyiség a szőlőtökék mellett, között elhelyezett asztalokkal több, mint hangulatos volt, ám ott nem találtunk helyet, így bementünk. Meleg, barátságos belső fogadott minket, mustillattal és sok-sok muslincával a levegőben. 

Engem azonnal magával ragadott a hely hangulata. Imádom az ilyesmit. Mindjárt el is kezdtem bújni az étel- és italkínálatot. Kövezzetek meg, de én leginkább az édes fehérbort szeretem. Az osztrákok a száraz borfajták hívei, tudomásom szerint nem is nagyon készítenek desszertbort. Azért megkérdeztük a felszolgálót, hogy akad-e édes nedű, aki kissé ráncolt homlokkal közölte, hogy "Nein". Sebaj, gondoltam, a roséval is megvagyok, így kértem egy pohár 2010-es zweigelt rosét és nem bántam meg. Könnyű, zamatos, friss, semmi tolakodó nincs benne, kifejezetten finom. András - a vőlegényem - pedig mustot ivott, ami az én tetszésemet nem nyerte el - valószínűleg azért, mert nem volt olyan édes, mint amire számítottam - de neki nagyon ízlett.

Viszont, ami ezek után következett nem volt kérdéses, hogy melyikünk ízlését elégíti ki jobban  - mindketten imádtuk. Hausgemachte aufstrichplatte, vagyis házi pástétom tál frissen sült barna kenyérrel és zsömlével. Már maga a látvány is gyönyörködtetett, de az ízek... Nyolc kis gombóc (májas, tepertős, liptauer, halas, paprikás, tojásos, zöldfűszeres és fokhagymás) savanyú uborkával, paprikával és hagymával tálalva. Egy adag, de két főnek elegendő ízorgia.  Csodás vasárnap volt.