Diós piskóta rumos szilvával (paleo)

Szánom-bánom bűnömet, nagyon rég jelentkeztem, de úgy vagyok ezzel, hogy minek írjon az ember, ha nincs mit mondania vagy, ha nem szívből, lelkesedéssel csupán kötelességérzettől hajtva teszi. Természetesen az elmúlt időszakban is sürögtem-forogtam a konyhában, sokat kísérleteztem - hol rosszabb, hol jobb eredménnyel -, és akadt, amit meg is örökítettem. Ígérem, hamarosan újra posztolok, mert úgy érzem, most ismét örömet lelek ebben. Nyilván köszönhető ez a tavasznak, annak, hogy sokáig világos van, hogy elkezdtem sportolni és már megszabadultam nyolc kilótól - mert ugye a közelgő esküvőmről nem feledkezhetünk el! -, szóval erőre kaptam, hát itt vagyok. 

Ilyenkor húsvét után sokan méregtelenítenek és diétáznak, hiszen nehéz ellenállni az ünnepi asztal kínálatának, a finom süteményeknek, a friss kalácsnak... jelentem, nekem idén sikerült. Nem szedtem fel a szokásos plusz két kilómat és bűntudat nélkül hagytam magam mögött az elmúlt napokat. Ma azonban édességre vágytam, hát körbenéztem, mi van itthon, amiből kisülhet valami finomság és ez a diós-szilvás piskóta kerekedett ki belőle - természetesen paleo módra. 

Hozzávalók:

8 tojás

8 ek. édesítő

20dkg darált dió

10dkg aszalt szilva

1 tk. fahéj

2 késhegynyi szódabikarbóna

1 csipet só

1 dl rum

Az aszalt szilvát meglocsoljuk a rummal és félretesszük. A diót összekeverjük a fahéjjal és a szódabikarbónával. Szétválasztjuk a tojások sárgáját a fehérjétől. A tojássárgát 7 evőkanál édesítővel addig keverjük, míg krémes-habos nem lesz majd a dióhoz adjuk. A fehérjéket egy csipet sóval elkezdjük verni, majd belekeverjük a maradék egy kanál édesítőt és kemény habbá verjük. Ha kész, óvatosan, adagonként a diós masszába forgatjuk. Keresünk egy kisebb méretű tortaformát vagy jénait (én egy 26x18-as jénait használtam), kibéleljük sütőpapírral és beleöntjük a masszát. Végül megszórjuk a tetejét a rumba áztatott, lecsepegtetett szilvával és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt készre sütjük. 

Vörösboros bárányragu

Már régóta nézegettem ezt a ragut Jamie Oliver oldalán - igen, megint Jamie, mondtam, hogy imádom -, de valahogy a báránytól ódzkodtam egy kicsit. Egyszer ettem, már meg nem mondom, hol és nagyon nem ízlett. Viszont annyira jól nézett ki és az elkészítése sem nagy kaland, hogy úgy döntöttem, megfőzöm. Gondoltam, ha most sem kötök barátságot a báránnyal, akkor maximum csak húsimádó szerelmem tömi tele a pocakját.

Nos, Bár az elkészítés egyszerű - csak hosszadalmas - az előkészületek alatt nem egyszer ötlött fel bennem, hogy ez nem volt jó ötlet. A raguhoz szükséges zöldségek feldarabolása nagyjából három percet vesz igénybe, nem így a húsé. Mire megszabadultam az amúgy gyönyörű húst borító hártyáktól és az inak eltávolítható részétől komolyan leizzadtam, szóval csak jelzem, ha valaki arra vetemedik, hogy nekilát ennek, készüljön fel egy szakács vs. bárányhús meccsre. 

Hál'isten a hús kockázása volt a legnagyobb feladat, utána az étel gyakorlatilag magától elkészül. Igaz, ehhez majdnem három órára van szüksége, de bátran állítom, megéri a várakozást. Készítettem már párszor marha- és mindenféle pörkölteket, de ilyen omlós, zamatos, szinte már vaj állagú húst nem sikerült még előállítanom. És ami meglepett, hogy a több mint kétórás főzés alatt, míg a hús elnyerte ezt az isteni állapotot a répa és a zeller nem avanzsáltak bébipapivá sőt, a répa finoman ropogós maradt.

Hozzávalók:

2 zellerszár

2 közepes fej hagyma

2-3 db sárgarépa

3 ág friss rozmaring

70dkg kockázott, tisztított bárányhús

400g konzerves darabolt paradicsom levével együtt

Fél liter vörösbor (az alkoholt a paleolit táplálkozás kizárja, viszont a főzés során elpárolog a bor alkoholtartalma)

1 ek. hajdinaliszt (lehet sima liszt is, de az a paleo étrendbe nem fér bele, a hajdinaliszt is csak kompromisszum)

2 ek. olíva olaj

Só, bors

Első lépésként keressünk egy olyan edényt, amelyet tűzhelyen és sütőben egyaránt lehet használni. Ha megvan, daraboljuk fel a zellert, a sárgarépát, a hagymát, a rozmaringszárról lecsipkedett leveleket és a húst. Melegítsük fel az edényünket majd tegyük bele a zöldségeket, a rozmaringot és két evőkanál olíva olajat. Pirítsuk az egészet nagyjából tíz percig. Isteni illat lesz, ahogy a rozmaringból távozó olajok beterítik a zöldségeket és vegyülnek az olívával. Következő lépésként tegyük az edénybe a húst és szórjuk meg a kanál liszttel. Míg átpirítjuk a húst, kapcsoljuk be a sütőnket 180 fokra, hogy bemelegedjen. Adjuk a húshoz a vörösbort, a paradicsomkonzervet, egy kiskanál sót és egy csipet borsot. Forraljuk össze, majd húzzuk le a tűzről. Ha az edényünknek van teteje, akkor azzal, ha nincs, akkor dupla rétegű alufóliával takarjuk le légmentesen és tegyük a sütőbe 1.5 órára. Az idő leteltével vegyük ki a ragut, távolítsuk el a fóliát, vagy a tetőt és helyezzük vissza még fél órára. 

Amikor ez is megvan, vegyük ki a ragut a sütőből. Ha túl hígnak találjuk a szaftot, akkor a tűzhelyen fedő nélkül, erős lángon, folyamatos kevergetés mellett párologtassuk el a felesleges vizet, míg el nem érjük a kívánt sűrűséget. Tálalás előtt kóstoljuk meg és ha szükségét érezzük, ízlés szerint sózzuk újra. Köretnek krumpligombócot, friss kenyeret, vagy angolosan párolt zöldségeket tudok elképzelni - jómagam a paleo jegyében köret nélkül fogyasztottam és úgy is nagyon finom és laktató volt. 

Kókusztejes zellerkrémleves pirított napraforgómaggal

Van az úgy, hogy az ember főzne valamit, de vásárolni nincs kedve hát megnézi, mit talál a hűtőben, szekrényben és szabadon engedi a fantáziáját. Így volt ez velem ma reggel, és annak ellenére, hogy tegnap elkészítettem a Jamie-féle halas pitét, ma ismét a konyhába húzott a szívem.

Annyira lelkes vagyok mostanában, élvezem az új életmódom és nem tudom miért, sokkal több kulináris dolog és újítás jut eszembe mint korábban, pedig eddig sem szűkölködtem ezekben. Szóval, megfogtam egyik kezemmel a másikat, bevezettem magam a konyhába és nagyjából három perc alatt összeállt a fejemben ez a recept. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy jó lesz. Amikor a vőlegényem hazaérkezett megkérdezte, mit főzök, mire azt válaszoltam, magam sem tudom. Aztán, amikor készen lett újra megkérdezte: Na, tudod már, mit főztél? Erre mosolyogva csak annyit mondtam: Kókusztejes zeller krémlevest pirított napraforgómaggal.

Hozzávalók:

4-5 zellerszár

4 dl kókusztej

1 ek. vajzsír (helyettesíthető kókuszzsírral, vajjal - ez nem paleo)

3 dl víz

1 kisebb fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

Maréknyi natúr napraforgómag

2 kk. curry

Só, bors

Olíva olaj a díszítéshez

Felkockázzuk a hagymát és a vajzsíron üvegesre pirítjuk. Amikor kezd egy kicsit barnulni megszórjuk a curryvel. Addig pirítjuk, míg felcsap a finom fűszer illata. Ekkor beletesszük a kockákra aprított zellerszárakat, a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk és együtt pároljuk néhány percig. Ha a zeller kezd üvegesedni felöntjük a kókusztejjel és a vízzel. Állandó kevergetés mellett felforraljuk, majd levesszük a lángot és lassú tűzön főzzük tovább fedő alatt, néha megkeverve, nehogy leégjen. Ha megpuhult a zeller - kb 10-12 perc, nem kell szétfőzni -, akkor lehúzzuk a tűzről és botmixerrel összeturmixoljuk. Ha túl sűrűnek találjuk öntsünk hozzá egy kevés vizet, kóstoljuk meg és ha kell, sózzunk utána. Tegyük vissza a levest a tűzre, forraljuk fel újra, majd húzzuk félre. Vegyünk elő egy teflonserpenyőt, forrósítsuk fel és tegyük bele a napraforgómagot. Adjunk hozzá két csipet sót és kevergetve 1-2 perc alatt pirítsuk meg. Ügyelni kell rá, mert hamar megég. Merjük tányérba a levest, szórjuk meg a pirított magokkal és díszítsük néhány csepp olíva olajjal.

Jamie-féle halas pite

Jamie Oliver a szívem csücske - az egyik -, imádom, ahogy főz, magyaráz, kísérletezik és persze, ahogy mindezt előadja. Tőle lestem ezt a receptet, aminek adhattam volna azt a nevet is, hogy csőben sült hal zellerpürével borítva - vagy valami ilyesmit -, de gondoltam, a majdnem eredeti recept alapján készült finomságot nevezzük csak majdnem eredeti nevén.

Azért írom, hogy majdnem eredeti recept, ugyanis újdonsült paleosként kénytelen voltam belenyúlni egy picit, mégpedig ami a borítást illeti, mert Jamie ezt vajas tört krumplival követte el, én viszont zellerpürével. Valamint míg ő lazacot, rákot és füstölt tőkehal filét használt, én csak egyfélét, pangasius filét vettem. Na ez nem a paleo miatt, sokkal inkább pénztárcakímélés gyanánt történt így. Egyébként, az eredeti recept videóval ITT megtalálható.

Hozzávalók:

1 nagy zellergumó

1 vastag szál répa

2 szál zeller

1 citrom

15dkg cheddar sajt

60 dkg halfilé

1 kis csokor petrezselyem

1 piros chili paprika

2 közepes paradicsom v. 6-8 szem koktélparadicsom

2,5 dl kókusztej

1 e.k. vajzsír/ghí

Olíva olaj

só

bors

őrölt szerecsendió

Pucoljuk meg a zellergumót, kockázzuk fel és hideg kókusztejben, lassú tűzön tegyük fel főni. A kókusztej alá tegyünk egy kevés vizet és miután felforrt néha keverjük meg, nehogy leégjen, valamit ügyeljünk rá, hogy ki ne fusson. Nem kell megijedni, nem lesz kókusz íze, sőt, a kókuszlé tompítja a zeller jellegzetes, kissé tolakodó aromáját és egy nagyon finom, édeskés ízt nyerünk. Míg fő a zeller, egy reszelő segítségével aprítsuk fel a répát, a zellerszárakat, a sajtot és a chilit abba a tűzálló tálba, melyben meg kívánjuk sütni. Ha nem kapunk friss chilit, jó a szárított is, ebben az esetben morzsoljuk a többi hozzávalóhoz.

Ha ezzel megvagyunk negyedeljük fel a paradicsomokat, aprítsuk össze a petrezselymet, kockázzuk fel a halat és tegyük a tálba, majd reszeljük rá a citrom héját, csavarjuk rá a levét, ügyelve, hogy a magok ne kerüljenek bele. Végül jöhet egy nagy csipet só, bors és olíva olaj, melyekkel jól átforgatjuk az egészet.

Közben, ha már puha a zeller, vegyük le a tűzről és hagyjuk egy picit állni. A kókusztej eléggé besűrűsödik alatta, de ez épp kapóra jön a pürésítéshez. Ehhez ízesítsük az egészet kevés sóval, borssal és őrölt szerecsendióval, adjunk hozzá egy evőkanálnyi vajzsírt és krumplinyomó segítségével törjük össze alaposan. 

Ha kész, a zellerpürét tegyük a sütőtálban már szépen elrendezett halas keverék tetejére, egy villa segítségével oszlassuk el egyenletesen, csepegtessünk rá egy kevés olíva olajat majd tegyük a 200 fokra előmelegített sütőbe 40 percre. Ha megsült vegyük ki a sütőből, és várjunk pár percet a tálalással, hogy szépen lehessen szedni!

Kókuszgolyók újratöltve

Jujj, nagyon rég jártam itt! A szándék ugyan megvolt bennem, de valahogy a kivitelezés mindig elmaradt. Pedig voltak közben ünnepek rengeteg finomsággal, melyeknek nagy részét le is fotóztam és talán fel is kerülnek majd a blogra, de most más miatt vagyok itt...

Történt ugyanis, hogy eljött a január és a már klisékké vált újévi fogadalmak, melyeket vagy betartunk, de leginkább nem. Esendő halandó lévén én gyakorlatilag soha nem tartottam be semmiféle fogadalmat, ezen felbuzdulva évekig nem is tettem, mert attól csak olyan rossz érzésem lett, hogy megint kudarcot vallottam. Azonban vannak az ember életében olyan meghatározó történések, amikor a valaha volt legjobb formáját akarja hozni, gyönyörű akar lenni, kívánatos, csinos, fitt, elegáns és még sorolhatnám a helyénvaló jelzőket. Egy nő számára talán a legmeghatározóbb és leginkább motiváló ilyen esemény mi lenne más, mint egy esküvő - mégpedig a sajátja. Igen, igen, jöhetnek a gratulációk, az ováció, tapsvihar és miegymás, valóban megtörténik, férjhez megyek. Mégpedig nyáron, egészen pontosan 2012. június 30-án, este 6-kor (az IGEN-re nagyjából 18:15-kor kerül sor). 

Nos, és nem azért mert január van, úgy döntöttem, eljött az én időm. Kellő motiváltságot érzek arra - és így februárhoz közeledve ez egyre inkább erősödik bennem -, hogy változtassak az életmódomon, a főzési- és étkezési szokásaimon, hiszen bele kell férnem a menyasszonyi ruhába, ami lehetőleg nem 44-es méretű. Kizárt, hogy kövér ara legyek, nincs az az isten, hogy az esküvői fotókat visszanézve azon keseregjek, hogy a mellem összeér a tokámmal, a hátam kifolyik a fűző fölött és a karom olyan vastag, mint a férjem combja, ugyanis esküvői fotósokat keresgélve a portfóliók között bizony láttam ilyeneket, és én éreztem magam rosszul tőle (a menyasszonyok láthatólag nem, amit egyáltalán nem értek, na de nem vagyunk egyformák). 

Nyilvánvaló, nem ez az első nekifutásom, hogy megszabaduljak a felesleges kilóimtól, de remélem, az utolsó, mert elegem van már a jo-jonak nevezett játékból. Rengeteg módszert kipróbáltam már kisebb-nagyobb sikerrel, de soha, semelyik nem tetszett igazán. Most azonban én is felfigyeltem az egyre népszerűbb paleolit táplálkozásra, melyről rengeteg információt lehet találni a neten, érdemes utánaolvasni. Tulajdonképpen, amióta saját konyhát vezetek igyekszem egészségesen főzni, sok zöldséget, friss alapanyagokat, teljes kiőrlésű dolgokat használni, ami nagyon jó, de nem elég. A szervezetem jelezte, hogy valami nem stimmel. Amikor elkezdtem olvasgatni a paleo életmódról, szinte azonnal világossá vált számomra, hogy miért a furcsa, megmagyarázhatatlan kiütések, bőrpír, fáradékonyság, puffadás és még több, a közérzetet negatívan befolyásoló tényező. Na, nem is húzom tovább az időt, elhatároztam, belevágok, paleo életmód szerint folytatom. 

Mivel rettentő édesszájú vagyok ezért a finomságokról még diéta idején sem szívesen mondok le. Persze, meg tudom állni, hogy ne egyek, erre már nagyon jól kiképeztem magam, de azért akadnak pillanatok, amikor egyszerűen muszáj, ha csak egy falatot is, valami édeset enni. Ebből adódóan paleo életem első próbálkozásainak egyike mindjárt egy ősrégi, bevált családi kedvenc lett, a kókuszgolyó a lá egészséges életmód. 

Hozzávalók:

20dkg darált mandula

20dkg kókuszreszelék

Rum aroma ízlés szerint (el is hagyható)

1 kk. fahéj

4 ek. holland kakaópor

4 ek. édesítő (por vagy cukor állagú, én sukrin-t használok, ami tulajdonképpen eritritol)

víz

A darált mandulát összekeverjük az édesítővel, fahéjjal, rum aromával és a kakaóporral. A kókuszreszelék felét konyhai aprítógépbe öntjük és magas fokozaton addig őröljük, míg homogén krémet nem kapunk belőle. Néha álljunk meg és az edény faláról kapargassuk le a kókuszt, hogy jó alaposan elkeveredhessen az egész. Amikor már megfelelően krémes, akkor hozzáadjuk a mandulás keverékhez és jól összedolgozzuk, ahogy azt a kókuszgolyók készítésénél szokás. Hogy könnyen formázható legyen, adjunk hozzá kevés!!! vizet, éppen csak annyit, amennyitől jól összeáll a massza. Készítsünk helyes kis gombócokat és a maradék kókuszreszelékben egyenként hempergessük meg őket, majd mosolyogva faljuk fel! Figyelem! Amennyiben édesszájú hímegyed tartózkodik a közelben érdemes dupla mennyiséget készíteni.