Jujj, nagyon rég jártam itt! A szándék ugyan megvolt bennem, de valahogy a kivitelezés mindig elmaradt. Pedig voltak közben ünnepek rengeteg finomsággal, melyeknek nagy részét le is fotóztam és talán fel is kerülnek majd a blogra, de most más miatt vagyok itt...
Történt ugyanis, hogy eljött a január és a már klisékké vált újévi fogadalmak, melyeket vagy betartunk, de leginkább nem. Esendő halandó lévén én gyakorlatilag soha nem tartottam be semmiféle fogadalmat, ezen felbuzdulva évekig nem is tettem, mert attól csak olyan rossz érzésem lett, hogy megint kudarcot vallottam. Azonban vannak az ember életében olyan meghatározó történések, amikor a valaha volt legjobb formáját akarja hozni, gyönyörű akar lenni, kívánatos, csinos, fitt, elegáns és még sorolhatnám a helyénvaló jelzőket. Egy nő számára talán a legmeghatározóbb és leginkább motiváló ilyen esemény mi lenne más, mint egy esküvő - mégpedig a sajátja. Igen, igen, jöhetnek a gratulációk, az ováció, tapsvihar és miegymás, valóban megtörténik, férjhez megyek. Mégpedig nyáron, egészen pontosan 2012. június 30-án, este 6-kor (az IGEN-re nagyjából 18:15-kor kerül sor).
Nos, és nem azért mert január van, úgy döntöttem, eljött az én időm. Kellő motiváltságot érzek arra - és így februárhoz közeledve ez egyre inkább erősödik bennem -, hogy változtassak az életmódomon, a főzési- és étkezési szokásaimon, hiszen bele kell férnem a menyasszonyi ruhába, ami lehetőleg nem 44-es méretű. Kizárt, hogy kövér ara legyek, nincs az az isten, hogy az esküvői fotókat visszanézve azon keseregjek, hogy a mellem összeér a tokámmal, a hátam kifolyik a fűző fölött és a karom olyan vastag, mint a férjem combja, ugyanis esküvői fotósokat keresgélve a portfóliók között bizony láttam ilyeneket, és én éreztem magam rosszul tőle (a menyasszonyok láthatólag nem, amit egyáltalán nem értek, na de nem vagyunk egyformák).
Nyilvánvaló, nem ez az első nekifutásom, hogy megszabaduljak a felesleges kilóimtól, de remélem, az utolsó, mert elegem van már a jo-jonak nevezett játékból. Rengeteg módszert kipróbáltam már kisebb-nagyobb sikerrel, de soha, semelyik nem tetszett igazán. Most azonban én is felfigyeltem az egyre népszerűbb paleolit táplálkozásra, melyről rengeteg információt lehet találni a neten, érdemes utánaolvasni. Tulajdonképpen, amióta saját konyhát vezetek igyekszem egészségesen főzni, sok zöldséget, friss alapanyagokat, teljes kiőrlésű dolgokat használni, ami nagyon jó, de nem elég. A szervezetem jelezte, hogy valami nem stimmel. Amikor elkezdtem olvasgatni a paleo életmódról, szinte azonnal világossá vált számomra, hogy miért a furcsa, megmagyarázhatatlan kiütések, bőrpír, fáradékonyság, puffadás és még több, a közérzetet negatívan befolyásoló tényező. Na, nem is húzom tovább az időt, elhatároztam, belevágok, paleo életmód szerint folytatom.
Mivel rettentő édesszájú vagyok ezért a finomságokról még diéta idején sem szívesen mondok le. Persze, meg tudom állni, hogy ne egyek, erre már nagyon jól kiképeztem magam, de azért akadnak pillanatok, amikor egyszerűen muszáj, ha csak egy falatot is, valami édeset enni. Ebből adódóan paleo életem első próbálkozásainak egyike mindjárt egy ősrégi, bevált családi kedvenc lett, a kókuszgolyó a lá egészséges életmód.
Hozzávalók:
20dkg darált mandula
20dkg kókuszreszelék
Rum aroma ízlés szerint (el is hagyható)
1 kk. fahéj
4 ek. holland kakaópor
4 ek. édesítő (por vagy cukor állagú, én sukrin-t használok, ami tulajdonképpen eritritol)
víz
A darált mandulát összekeverjük az édesítővel, fahéjjal, rum aromával és a kakaóporral. A kókuszreszelék felét konyhai aprítógépbe öntjük és magas fokozaton addig őröljük, míg homogén krémet nem kapunk belőle. Néha álljunk meg és az edény faláról kapargassuk le a kókuszt, hogy jó alaposan elkeveredhessen az egész. Amikor már megfelelően krémes, akkor hozzáadjuk a mandulás keverékhez és jól összedolgozzuk, ahogy azt a kókuszgolyók készítésénél szokás. Hogy könnyen formázható legyen, adjunk hozzá kevés!!! vizet, éppen csak annyit, amennyitől jól összeáll a massza. Készítsünk helyes kis gombócokat és a maradék kókuszreszelékben egyenként hempergessük meg őket, majd mosolyogva faljuk fel! Figyelem! Amennyiben édesszájú hímegyed tartózkodik a közelben érdemes dupla mennyiséget készíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése